Részletek Speer hadnagy leveleiből

Speer hadnagy a 23. páncélos hadosztály kötelékében került hazánkba 1944 októberében. Fiatal harckocsizóként vetették be a tiszántúli páncélos ütközetekbe, majd november végétől Tolna és később Fejér megye területén harcolt. Itt részt vett a Székesfehérvárt támadó szovjet alakulatok elleni harcokban, majd röviddel utána a Zámoly irányába 1945. január 7-én megkezdett támadásban.

1944. december 25.

„...A karácsonyt ismét a csapatunk körében töltöttem. Előtte, 21-én viszont elől voltam, mert ezredünk harcban állt. Estére a harcálláspontunk, Székesfehérvár erős pergőtüzet kapott. Parancsnokom hátraküldött, mert ismét rosszul néztem ki. Hajnalban, ½ 3-kor erős tüzérségi tűzben elhagytam a várost....

A karácsonyi csomagunk rendkívüli volt! Fejenként egy kalácsot, ½ tábla csokoládét, 190db cigarettát, 2 csomag dohányt, 12 szivart, ½ kg füstölt szalonnát, 1üveg pálinkát, almát bonbont és süteményt kaptunk a részlegünktől. Nem hittem el, hogy a háború hatodik évében ilyesmit is létezik. Ti mit kaptatok otthon? Remélem ti is kaptatok egy kis csekélységet..."

1945. január 8.

„Január 6-án kezdtük meg a támadást. Az eddigi legnehezebb harcok, amit átéltem. Sajnos az egyik legjobb bajtársamat, Schreiber főhadnagyot Mainz-ból veszítettem el. Harckocsiját kilőtték, jobb lába térdtől lefelé leszakadt. Remélem túléli.”

„Három napon és két éjszakán keresztül ültünk a harckocsiban. Kint kutya hideg volt, és borzasztó hóvihar tombolt. Ehhez csatlakozott egy gyilkos elhárító tűz az ellenség összes fegyveréből, így életveszélyes volt akár rövid időre is elhagyni a páncélost. Ilyet még nem éltem! Közel 40 db katyusagránát csapódott be 5 percenként. Már azt hittük mindjárt vége mindennek, de ilyen gyorsan nem halunk meg. Az ember többet is bír, mint gondolná.

Mindemellett már az első napon 10 km mélyen törtünk be az ellenség vonalába. Kilőttünk 10 páncélost, 14 páncélelhárító ágyút és sajnos 2 db saját 8,8cm-es légvédelmi ágyút. Ezenkívül zsákmányoltunk két T 34-es harckocsit és 4 db 12 cm-es löveget. Az iván embervesztesége elég magas volt. Sorozatvetőink igencsak jól dolgoztak. Az oroszok kupacokban hevertek a hóban. Mikor az egyik faluba betörtünk, az orosz vezérkar éppen akkor menekült. Mindent ott hagytak. A mosott ruhák a szárítón lógtak és a gulyáságyú még gőzölgött. A megrettent iván éppen akkor kászálódott elő a búvóhelyéről. 85-öt közülük foglyul ejtettünk...”

1945. január 14.

„Már 5 napja állunk harcban. Èjjel és nappal zuhognak a gránátok arra a majorra, ahol éppen most van a szállásunk. Már csak a gránátok fütyülését követjük és figyelünk, hogy idejében fedezékben legyünk. Tegnap esete parancsnokomat, Rebentisch őrnagyot is elkapta egy. A szobánkba becsapódott egy gránát. Ő és sofőrje súlyosan megsebesültek, csak én éltem át az egészet sértetlenül. Ismét nagy szerencsém volt ! Ezek után a bunkereinket a szoba padlójába vájtuk. Így még biztonságban vagyunk és aránylag kényelmes is. Az idegeim teljesen kikészültek. Nem is csoda, ha egész idő alatt arra várok, mikor kapom én a következőt. Ezenkívül napról napra egyre keményebbek lesznek a páncélos támadások. Még az életemben nem láttam ilyen támadásokat, mint itt...”

1945. január 19.

„Folyamatosan kemény harcban állunk. Nem védekezünk, de ennek ellenére is igen súlyosak a harcok. Január 7-e óta támadunk és ha nem a napi harcban vagyunk, elég kilátástalan a helyzetünk. Többnyire egy mocskos lyukban ülünk fűtés és világítás nélkül, így el tudod képzelni, hogy nem nagyon van kedve az embernek írni. Tegnap volt a legnehezebb támadásom, amit valaha is vezettem. Szerencsém volt, hogy a „Párduc”-ban ültem, mert már biztos nem élnék ... Egy aknavetőgránát, majd egy páncéltörőgránát is elkapta a harckocsinkat, de úgy, hogy se hallani, se látni nem tudtunk. Nem káromkodok tovább, mert nem történt komolyabb baj. Estére idegileg kimerültem. Parancsnokom holnap ismét hátra küld. Sose gondoltam volna, hogy a páncélos harc ennyire felőrli az idegeket, de ez a valóság. Tegnap ½ 4-kor kezdődött, majd csak este 9-től tudtam aludni egy keveset. Eközben zajlik a legkeményebb harc, lövöldözések, páncéltörő ágyúval és páncélosokkal. Bombák, gránátok és több ezer disznóság...”

1945. január 23.

„Ma reggel ½ 4-kor hagytam el a harcteret. Nem akartam kiszállni a páncélosból, mivel csodálatosan támadtunk és haladtunk előre, de a parancsnokom utasított, hogy maradjak, mivel borzasztóan nézek ki...”

„Tegnap reggel a tőlünk jobbra támadó páncélos hadosztály meglepetésszerűen elfoglalta Székesfehérvárt. Az ellenség pánikszerűen áramlott a városból kelet felé. Minket vetettek be, azzal a paranccsal, hogy vágjuk el a visszavonulók útját. Azonnal támadtunk is, és veszteség nélkül áttörtük az ellenség vonalát, majd hamarosan elértük az említett utat... Gránát gránátot követve, a gépfegyverek kattogtak. Szörnyű kaszabolás volt. Mintha csak hívtuk volna, úgy jelentek meg mellettünk bajtársaink, így teljesen elzártuk a menekülési utat kelet felé...”

„Akik nem akartak tovább harcolni, azok eldobták fegyvereiket és megadták magukat. Közel 600 orosz foglyot kísértek el a páncélgránátosok... Szívesen mentem volna Székesfehérvárra. A bajtársaim mondják, hogy a lakosság a katonáinkat a vállukon viszik, hordozzák az utcákon. Jelenetek, amelyek példátlanok! Az ilyesmit nem minden nap élhet meg az ember. Na igen, mi még mindig támadásban vagyunk. Talán Budapest felszabadításánál ott lehetek...”

DEUTSCH

index

Panzerschlacht um Zámoly 1945

Gedenkstätte und Ausstellung

Ausschreibung für Schüler

Touren

Bücher und online shop

Kontakt- Expedicio GmbH

Links